Nyolcezer évvel ezelőtt a kaukázusi népek fedezték fel a szőlőt. Módszeresen kezdték termeszteni, hogy bort készíthessenek belőle. Európát a rómaiak ismertették meg a nemes gyümölccsel. A középkorig levét csupán azok élvezhették, akiknek a kertjében megtermett. A 16. századig egy hétköznapi iszákos nem is igen tudta, hogy milyen ízű és hogy néz ki az a szőlő, amelyikből kedvenc bora készül. Azóta lassacskán elkülönült a kisszemű bor- és az asztalra való csemegeszőlő.
Már a középkorban alakultak Európa országaiban borlovagrendek, amelyek a bor kultuszának, egy-egy borvidék hagyományainak ápolását tûzték ki célul, mindezt a lovagi erények gyakorlásával: hûséggel, odaadással és mértékletességgel.
A szüreti szokások egyidősek a szőlő felfedezésével, azaz több mint 8000 évesek. Az ősszel zajló szőlőkben és pincékben végzett munka nemcsak társas esemény, hanem táncos mulatság, ünneplés is kapcsolódik hozzá. Olyan fontos volt, hogy városainkban a szüret idején a törvénykezés is szünetelt. A sátoros ünnepeken a hadviselő vitézek is hazasiettek. Szüreti bálok és fesztiválok linkgyűjteménye.